Lehet, hogy első nekifutásra egy kicsit erősnek tűnhet, ez az anagramma, de azt szeretném, hogy ne menjünk el e rövidke történet mellett, anélkül, hogy levonnánk a kellő következtetéseket.
A pálosokról sok mindent hallottunk a történelmünk kapcsán vannak, akik Remete Szent Pálhoz kapcsolják, mások meg Boldog Özsébnek tulajdonítják a rend alapítását. Ez természetesen a „hivatalos” verzió, hiszen minden olyan dolog, amely a magyarok valós történelmét tartalmazná, az vagy el van titkolva, vagy pedig meg van másítva.
Aki igazából beleásta magát a pálosok történetébe, az tudja, hogy a pálosok rendje és a pálosság sokkal régebbi eredetű, visszavezethető egész Nimródig, aki először azonosult a pálosi energiákkal. Ő volt az, aki az orioni program ellenébe ment és tudatosan magába fogadta a női energiákat visszatérve az eredeti szíriuszi programhoz. Ezért– Yehova, vagy Yahve ősi ellenségévé vált.
Jézust még a zsidó írások is Nimród leszármazottjaként említik. Yehova vagy Yahve volt az akiról Jézus a következőket nyilatkozta a zsidóknak:
„…Meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok. Én azt beszélem, amit az én Atyámnál láttam, ti is azt cselekszitek azért, amit ti az atyátoknál láttatok.” (János 8:37-38.)
„…Ha Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem, mert én az Istentől származtam és jöttem…. Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt az kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug és a hazugság atyja. ” (János 8:42-44.)
Hogy miért is írtam ide le ezeket a sorokat. Hát elsősorban azért, hogy különbséget tudjuk tenni a Teremtő Isten és a Yehova között, aki nem a Teremtő Isten. A megvezetés ott kezdődik, hogy az Ószövetség Yehovát állítja be Teremtő Istenként. Ezért vált szükségessé Jézus földi leszületése, hogy többek között ezt is helyre tegye. Így már érthetőbbek Jézus szavai, mikor a szamaritánusokkal beszélt.
Egyébként is szembetűnő a különbség Jézus Teremtő Istene (ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel - szeretete és megbocsátása) valamint Yehova (fogat fogért, szemet szemért) bosszúálló, harcos hozzáállása között. Megnyilvánulhat-e egy Teremtő Isten a saját gyermekei felé ily módon?
Amikor bevisz téged az ÚR, a te Istened arra a földre, amelyre már készülsz bemenni, hogy birtokba vedd, és elűz előled sok népet, a hettitákat, girgásiakat, emóriakat, kánaániakat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat: hét népet, amelyek nagyobbak és erősebbek nálad,és hatalmadba adja őket Istened, az ÚR, és te megvered őket, akkor mindenestül irtsd ki azokat, ne köss velük szövetséget, és ne kegyelmezz nekik! Ne házasodj össze velük, ne add lányaidat az ő fiaikhoz, és ne végy fiaidnak feleséget az ő lányaik közül. Mert eltérítik fiaidat tőlem, és más isteneknek fognak szolgálni. Akkor pedig haragra gerjed ellenetek az ÚR, és hamar kipusztít benneteket (Mózes ötödik könyve 7. fejezet)
Hát ez a Yehova energia, - a megfélemlítés - a szeretet és megbocsátás helyett. A zsidó-keresztény katolikus egyház a Yehovai nézetet képviseli, amely közel sem azonos az ősmagyar kereszténységgel. Ez utóbbit leginkább a Yotengritben, a Büün vallásban lehet mind a mai napig megismerni.
Elnézést kérek a kissé hosszúra nyúlt bevezetőért, de úgy gondolom fontos, hogy ezeket tisztázzuk, ahhoz, hogy megérthessük a következő történetet.
A nyári napfordulón, Szem vezetésével Szerre készültünk Márianosztrán, a Kálvária dombon. A szer célja eme ősi pálos energetikai hely megtisztítása, és a pálosi energiák visszaállításának kísérlete, ahogy Szem írta „Az idei Nyári napforduló (Tűz ünnep) egy olyan szertartás (Mag ia) lesz ami arra irányul, hogy Nosztrát közös erővel egy magasabb energiamezőre emeljük. Miért? Azért, hogy újra magasrezgésű energiapontként keringjen ez a valaha erős hely az ország vérkeringésében!”
Érkezésünk után a szabadtéri oltárt feldíszítettük és éppen a szertartás megkezdésére készülődtünk. Ősi tönkölybúza kenyeret, és házi bort hoztunk. Az oltárt gyümölcsökkel és tömjén füstölőkkel díszítettük.
Ekkor megjelent a kápolna mellett egy autó, amelyből kiszállt két pálos szerzetesnek öltözött személy. Halkan jegyzem meg, hogy a területre gépkocsival behajtani tilos, amely kérelmet mi a legmesszebbmenőkig be is tartottuk.
Köszöntek, majd megkérdezték, hogy mire készülünk itt? Mire azt feleltem, hogy Szerre, melyben a fényt, és a szeretetet árasztanánk Márianosztrára.
Ezt követően arra kértek minket, hogy azonnal pakoljunk össze és hagyjuk el a helyet, mely az egyház magánterülete. Nagy volt a megdöbbenés, de tovább próbálkoztunk. Megkértük őket, ha már az ő feladatukat is végezzük, hogy tartsanak velünk a Szerre.
Sajnos ettől is mereven elzárkóztak. Számomra, de mások számára is érthetetlen volt, hogy pálos szerzetesnek öltözött személyek a magyarság szokásai szerint, - de akár attól függetlenül is – nem hajlandók Istenhez imádkozni, embereken segíteni, még akkor sem, ha erre kérjük őket? Milyen elhivatottság munkálkodik ezekben az emberekben? De ha nem az elhivatottság, akkor ez mi, a félelem, vagy a tudatlanság? Nem tudom, de szerettem volna megtudni. Sajnos kérdésemre nem feleltek, mint ahogy mások kérdéseire sem tudtak érthető válaszokat adni. Folyton csak azt mondogatták, hogy hagyjuk el a területet, amely magánterület, és mert nem kaptunk engedélyt semmiféle rendezvényre. Mondtuk, hogy egy közforgalom számára nyitott területen, ahol semmi nem tiltja, sőt a csendes imádkozás helyévé minősíti, miért kellett volna engedélyt kérni, hiszen pont azt tesszük, ami a rendeltetése.
És természetesen nem tudtunk az engedélyeztetésről sem. Megkérdeztük, hogy ha előre megkértük volna az engedélyt, akkor megkaptuk volna.- Nem! hangzott válasz. Innen kezdve kicsit parttalannak tűnt a beszélgetés. Állítólag még az is elhangzott, hogy nem ugyanabban az Istenben hiszünk. Így utólag elgondolva, lehet, hogy igazuk volt.
Persze néhányan még próbálkoztak, mindenkinek voltak kérdései, de felváltva nyugtattuk egymást, hogy ne a düh vagy a harag szóljon belőlünk.
Mondták, ha nem sietünk, akkor kihívják a rendőrséget. Azt válaszoltam, hogy tegyenek belátásuk szerint. Persze azt is megtehettük volna, hogy akár mi hívjuk ki a rendőröket és kérjük őket, hogy a két urat, aki akadályoz minket a szabad vallásgyakorlásunkban távolítsák el. Ha pedig hivatkoznak a magántulajdonra, akkor a rendőrség szólítsa fel őket, hogy mutassák be a terület tulajdoni lapját és amennyiben az nem a saját nevükön van, hanem az egyházén, akkor azt a meghatalmazást is csatolják, aláírási címpéldánnyal megerősítve, amely feljogosítja őket, hogy a terület felett rendelkezzenek. A másik kérdés, hogy ha egyház nevén van a terület, akkor melyik egyházén, hiszen a bejegyzett magyarországi egyházak között nincsen Pálos egyház vagy rend. Legfeljebb csak a lengyel pálos rend. De akkor milyen alapon birtokolnak magyar szakrális területet? Utólag a Magyar Pálos Rend honlapján érdeklődtem ezirányban, de vagy a honlap működésképtelensége, vagy egyéb okok miatt erre még nem kaptam választ. Sajnos ebben egyelőre nem tudtam előre lépni.
Természetesen ezt a verziót nem tartottuk kívánatosnak, mert nem azért jöttünk, hogy ezeknek az energiáknak adjunk erőt, mert akkor mivel lennénk másabbak, mint ők? Ezért inkább elmentünk és egy közeli dombon tartottuk meg a Szert. De előtte még megkérdeztem őket, hogy mi a nevük, és kit tisztelhetünk bennük. Állítólag az egyik személy a rendfőnök volt, de nevüket nem akarták elmondani. Azt mondták, hogy az Interneten megtalálható a nevük.
Búcsúzásul még az egyik személyt megöleltem, hogy lássa, nem ellenségesen, hanem szeretettel jöttünk.
Hogy miért is írtam le ezt a történetet? Hát tanulságképpen. Mert, ahogy nem a ruha teszi az embert, úgy a név sem a rendet. Pedig felmenőink arra tanítottak, hogy a név kötelez, de úgy tűnik, hogy ez ma már nem dívik. Több személytől is hallottam azóta, hogy ezek nem pálosok, hanem katolikusok. Lehet, hogy igazuk van, mert ha a pálos nevet ősi minőségében és jelentőségében értelmezzük, akkor ezt a nevet ezek a személyek csak bitorolják. Tisztelet a kivételnek, mert nem szeretnék senkit sem ismeretlenül megítélni.
Meg egyébként sem szabad ítélkezni, de sokat gondolkodtunk, hogy mi a tanulsága ennek a történetnek? Számomra csak egy sugallata volt, hogy meg kell tapasztalásunkat másokkal is osztanunk, mert ez az energia, nem az igazi pálos energia. Ezek az emberek a földi törvények szerinti magántulajdonra való hivatkozással a szent helyeinket „ellopták”, birtokolják és a pálos értékeinket is más értelemmel ruházzák fel.
A kérdés, hogy mit szólunk hozzá, hogyan vélekedünk róla?
De ez már nem az én dolgom. Az én feladatom, csak eddig tartott, hogy ezt a történetet megosszam, a többit Rád bízom, hogy cselekedj belátásod szerint.
Véleményed Te is megoszthatod a fórumon, ahol szavazhatsz is.
Kérlek, hogy ezt a történetet Te is oszd meg, hogy minél többen szerezzenek tudomást róla!
