Logó

Az Év kereke - Modron

Modron - Mabon - Őszi napéjegyenlőség

Modron - Mabon

 

Az év iránytűjének nyugati pontján áll Modron vagy Mabon ünnepe.

Ekkor csakúgy, mint Ostara esetében, a nappal és az éjszaka egyenlő hosszúságú. Ám míg Ostara a nappalok hosszabbodásának ígéretével érkezik, az őszi napéjegyenlőség sőtétebb napokat jelez.

Modron idején a Földanya gyümölcseit szüreteljük,, aki az örök Istennő egyik aspektusaként, immár terhességének utolsó harmadába lépett.

Az Istent és Istennőt tisztelő boszorkányok szerint a haldokló Napisten ekkor kezdi meg utazását a nyugati óceánon át, hogy Samhain napjára megpihenjen az Istennő legvénebb aspektusa oldalán, a holtak földén. Egyesek szerint Modron ünnepén helyezik fejére a koronát.

Sok wicca számára az őszi napéjegyenlőség, a három aratási ünnep közül a második. Ilyenkor érezzük már a közelgő tél hidegét de a nappal és éjszaka még egyensúlyban van.

Mabonnak hívják a zene walesi Istenét is, amely az idők folyamán összefonódott az őszi napéjegyenlőség ünnepével.

 

Mabon oltár

Mágia szertartások többek között megemlítik:

  • gránátalmabűbájt - a bölcsességért (Innana és Perszephoné esetében is az alászállás a holtak vagy sötétség birodalmába,  azt is jelenti hogy bölcssséget szereznek általa.)
  • fűzfabárkavarázslatot - a bánat ellen (Az évkeréken Modron / Mabon nyugaton áll a víz elemnél. Ahogy a nyár emlékei elhalványulnak a fénnyel együtt, úgy erősődik bennünk a szomorúság. Spirituálisan a víz idejében járunk, az érzelmek és köztük a bánat helyén. Ugyanakkor ez a távozás helye is, hiszen a Nap nyugaton nyugszik, és őseink szerint erre távoztak a holtak is. Modron idején elvethetjük a komor gondolatokat és átküldhetjük őket a vizen, a naplementébe.)
  • almamagbűbűjt - a titkos tudásért (Modron ünnepe egybeesik az almaszürettel is. Az almák, almafák meglehetősen nagy szerepet töltenek be a világ mitológiáiban, mint tudás megszerzésével (Ádám & Éva), mint pedigmásik világba való átlépéssel kapcsolatosan (Artúr legendában Avalon -  az almák szigete a kelta túlvilághoz  tartozik. Itt az almamgok segítségével utazunk másik birodalomba és szerzünk titkos tudást, amely segíti a spirituális fejlődésünket és a mágikus képességeinket.)

Sokak szerint az őszi napéjegyenlőség idején az Isten vagy Istennő alászáll az alvilágba. Szinte minden korban és területen éltek olyan mítoszok, amelyek a meghaló és feltámadó Isteneknek állítanak emléket. Az ókori görög mitológiában ilyen Démétér története. A gabona istennőjének leányát, Perszephonét az alvilág istene Hádész elrabolja, hogy asszonyává és a holtak birodalmának királynőjévé tegye. Démétér ekkor lánya keresésére indul és kétségbeesésében elfelejt gondoskodni a természet ciklusairól. A föld meddővé válik és az emberek éheznek. Démétér viszont csak akkor hajlandó újra ellátni a föld ciklusaival kapcsolatos feladatait, ha lánya visszatér hozzá. Azonban Perszephoné elfogad Hádésztől néhány gránátalmamagot, és az a törvény, ha valaki akár egy falatot is eszik az alvilágban, annak örökké ott kell maradnia. Mivel a Föld élőlényei, beleértve az embereket is,  szenvednek az éhségtől, az istenek ajánlanak egy alkut: Perszephoné minden megevett gránátalmamagért egy hónapot tölt az alvilágban,  az esztendő további részében, pedig a Földön és édesanyjával. Azonban, mire Perszephoné visszatér a Földre megváltozik, hisz megtapasztalta a halált. A boszorkányok szemében ő az átalakulás és bölcsesség istennője, és emlékezetül, tisztelgésük jeléül gyakran hozzák el az őszi napéjegyenlőségre jelképét a gránátalmát.

 

Bizonyos boszorkányok az Isten aspektusaként a görög Dionüszoszt (a rómaiaknál Bacchust) a szőlő és bor istenét dicsőítik őszi napéjegyenlőségkor. Dionüszoszt gyakran látjukszőlőlevelekbe öltözötten, hozzá társítják a bort mint vér, az áldozat és ifjúság valamint átalakulás és eksztázis jelképét. a Bacchusnak szentelt ünnepség a "bacchanália" gyakran torkollik vad ivászatba, féktelen táncba, mulatságba.

A görög - római mitológiában Dionüszosz és Bacchus női követői elhagyták a közösséget és az erdőben, vadak módjára éltek. ha férfi lépett a területükre, széttépték. Őszi napéjegyenlőség idején a wiccák egy része bort készít, mások ezzel szemben csak fogyasztják a részegítő nedűt és elmerülnek a féktelen bacchánáliájukban.

 

Ahogy Ostara idején, most is a boszorkányok kiemelt jelentőséget tulajdonítanak az egyensúly kérdésének, tudván azt, hogy ez a pillanat, amilyen erőteljes, olyan illékony is.­

Írországban, Nyugat-Skóciában és Cornwallban Mabon idején szokásba jött kő síremléknek nevezett temetkezési helyekre látogatni. A sírok és a temetők őseinkben általában félelmet ébresztettek, mivel úgy tartották, ott gonosz szellemek laknak. Mabon idején azonban biztonságos volt odamenni, mivel hitük szerint a fény és a sötétség egyensúlya egyenlő szárú keresztként viselkedik, és megvéd a sírok körül ólálkodó rossz szellemektől. A síroknál tüzeket gyújtottak, a parazsat a maihoz hasonló töklámpásokban vitték oda, hogy ezzel is elijesszék az ártó szellemeket.

 

A modroni / maboni oltárokra helyezhetünk:

  • gránátalmát
  • szőlőt és szőlőlevelet
  • lehullott faleveleket
  • agancsokat
  • kukoricacsöve és csuhét.

Az ünnep egyéb elnevezései: Alban Elfed, borszüret, Avalon ünnepe, Ungathering ünnepe, Harvest Home, Hálaadás.

 

  • Ételek: gabonafélék, kenyérfélék, sütemények, bab, dió, mogyoró, zöldségek, almafélék, almabor, répa, hagyma, burgonya, gránátalma, szőlő – mindaz, amiket ezidőtájt takarítanak be.
  • Füstölők: benzoin, mirrha, zsálya
  • Gyertyák: barna, zöld, narancsszínű, sárga
  • Drágakövek: karneol, lapis lazuli, zafír, sárga achát