Logó

Az Év kereke - Imbolc

Imbolc - Föld ébredése, hóolvadás, a tűz feléledés, Brighid ünnepe

Imbolc

 

Imbolc (ejtsd Im-molk) ünnepli a tél takarója alatt megbúvó élet első rezdüléseit. Imbolc ünnepe egyes források szerint február 1.-re, míg mások szerint február 2.-ra esik. Ebben az időszakban a nappal ereje érezhetően növekedni kezd, a föld tremékennyé válik és megérik az új életre. Az emberek a téli visszavonulás után, már várják a közelgő tavaszt. A kelta hagyományok alapján az Istennő a téli napforduló napján  ad életet az Istennek, akinek ereje az Imbolc ünnepétől kezdve egyre csak gyarapodik, s ekőzben az Istennő is felkészül az élet, halál és újjászületés ciklusának fodulópontjára, egy új kezdetre.

Ezt a hagyományt nemcsak a kelták őrizték meg, hiszen mi is megünnepeljük a fény születését a téli napfordulókor. A keresztény egyház is átvette az ünnepet, és hivatalosan karácsonyra rendelte Jézusnak mint a szimbolikus "születendő fénynek" a születésnapját. A Gyertyaszentelő elnevezés a rómaiaktól ered, ilyenkor ugyanis gyertyás szertartásokat tartottak. Szergiusz pápa később elrendelte, hogy ez a nap Szűz Mária megtisztulásának szent napja legyen.

A tűz magától értetődően a melegedést, az élet szikráját és a fény érkezését jelképezi. A legtöbb ilyen ünnepen fontos szerephez jut a tűz, de ilyenkor inkább belső tűzről beszélünk. Február 2.-a egyben Brighid, Szent Brigitta ünnepnapja is egyben és őt gyakran kapcsolják a tűzhőz. Ő egyben a kovácsok és ötvösök patronusa is,

Felügyelte a gyógyulást, orvoslást, a földmüvelést a költői ihletet, a jövendőmondást, a látnoki képességeket, az állattenyésztést, a boszorkányságot, meg az okkult ismereteket. De ő a harcművészetek istennője,a druidák patronusa, valaminta a gyermekáldás úrnője is egyben. 

Mindezek alapján Brighidet három arccal ábrázolták:

  • az Ihlet Lángja, minta költők istennője
  • a Tűzhely Lángja, minta gyógyítás és termékenység istennője
  • a Kovából Kipattanó Szikra, minta a kovácsok és harcművészetek istennője.

Ezt a három arcot néha három külön istennőként szokták emlegetni, mint Brighid a költészet istennője, és két nővére.

Brigid szent szimbóluma a triskele, a háromkarú spirál, mely a három világ (Alvilág, Föld és Isteni Világ) mellett Brigid három arcát is jelképezte.

Brighid
Imbolc ünnepe

Az ünnep egyben Brighid, a kelta istennő ünnepe, akit később keresztény szentként kezdtek tisztelni. Február 1-jén tartott bálját eredetileg Imbolcnak vagy Oimelcnek hívták, mindkét elnevezés a juhok szoptatására utal, a termelődő tejre, amely a tavasz életet adó erői visszatértének hírnöke. A katolikus egyház később felváltotta ezt az ünnepet a február 2-i Gyertyaszentelővel, amely Szűz Mária ünnepe, gyertyás körmenetekkel. The Brigid, a Fényhozó alakja azonban mind a pogány, mind a keresztény ünnepet uralja.

Imbolc-al kapcsolatban áll többek között a termékenység, a tűz a megtisztulás és beavatás, illetve a spirituális ujjászületés.

Imbolc-al kapcsolatban áll többek között a termékenység, a tűz a megtisztulás és beavatás, illetve a spirituális ujjászületés,

A kelta tradíció szerint Imbolc a tavasz első napja, mikor a télre akolba zárt állatokat ismét kiengedték legelni a rétekre. Imbolc előestéjén a Cailleach, a Tél Banyája elutazik a mágikus szigetre, melynek erdeiben található a Fiatalság Forrása. A hajnal első sugarakor iszik a forrásból, mely egy sziklából bugyog elő, és Brighiddé, a szőke szűzzé változik, aki fehér pálcájával a földre mutat, hogy előhívja a 

gallery/triskele

A fiatal lányok házról-házra járnak a Brideo`gas-szal és adományokat kapnak. Ezek után a tradicionális ünnepen az öregebb asszonyok Priaposz-vesszőkből készítenek tartót a babák számára, majd reggel a tűzhely hamuját megvizsgálják és ha a mágikus vesszők nyomot hagytak, akkor azt jó ómennek tekintik. Brighid Keresztjei búzaszárból készülnek és a védekezés és jólét szimbólumaként szolgálnak az elkövetkezendő évben. A tűzhelyeket kitakarítják és új tüzet gyújtanak, az ágsöprűnek pedig a bejárati ajtó mellett van a helye, annak szimbolizálására, hogy a régit kisöpörték és üdvözlik az újat. A Nap újjászületésének tisztelegve minden szobába meggyújtott gyertyákat helyeznek.

Az Imbolc másik tradicionális szimbóluma az eke. Ősi szokás szerint ilyenkor egy feldíszített ekét húznak házról-házra, beöltözött gyerekekkel, akik ételt, italt vagy pénzt kérnek. Elutasítás esetén a felszántják a házhoz tartozó kertet. Más helyeken az eke szintén fel van díszítve, és whiskey-vel, vagyis az „élet vizével” öntözik meg. Sajt és kenyérdarabokat raknak a frissen kifordított barázdákba, a természeti szellemeknek való felajánlás gyanánt.

Az évszak jelképe a fehér virág, és szokás egy kristálytálkában havat tenni az oltárra. Pézsmaparfümmel, fahéj, fenyőtömjén vagy rozmaring illóolajjal bekent narancsszínű gyertya is kerülhet az oltárra, de ezt nem kell meggyújtani. A hó hamarosan elolvad, és ezt szokták használni a kör megszentelésére.

Az Imbolc ünnepi ételei a tehenészetekből származnak, mivel hajdan e napon a borjadzást ünnepelték. Ehetünk egy csupor tejfölt, vagy tejfölös, túrós fogásokat, a nehezebb, fűszeres ételekkel pedig a Nap előtt tisztelgünk. A curry-s, borsos, fokhagymás, vöröshagymás, póréhagymás, mogyoróhagymás és snidlinges fogásoknak ilyenkor szintén helye van az asztalon. A fűszeres ételekhez keverhetünk mazsolát is. Valamennyi említett étel a Nap hevét jelképezi, egyúttal a hagyományos wicca étkezés alkotórésze Imbolc napján.

 

Imbolc megfelelője a görögöknél Antihestria volt, a Virágok ünnepe. Ilyenkor az emberek virággal díszítettél magukat, és virág koronát készítettek a tavalyi évben három éves korukat elért gyerekeknek. Ilyenkor kóstolták meg az új bort is, és búcsúztatták a fagyos telet.

 

Amióta december 25-ére került Jézus születésének ünnepe, azóta február 2-án tartják a gyertyaszentelés ünnepét. A pápák közül II. János Pál pápa ünnepelte meg először 1997-ben.
Az ünnep egyfelől Szűz Mária megtisztulásának ünnepe, mert Mária a zsidó törvények előírásainak megfelelően mutatta be gyermekét a templomban és bemutatta a tisztulási áldozatot. A nyugati liturgia ezt emelte ki a X. századtól kezdve. Másfelől Jézus bemutatásának ünnepe is, mert ezen a napon szentelték őt Istennek. 1960-tól a nyugati liturgia ismét Jézus bemutatását emeli ki a két ünnep közül. A katolikus egyház azt a teológiai mondanivalót emeli ki, hogy Krisztus és Mária megszentelődése ez a nap, illetve mindazoké, akik életodaadásukban vállalkoznak Isten országának szeretetére, azaz Krisztus követésére. Ebben az értelemben az ünnep köszönetnyilvánítás Istennek a megszentelt hivatások ajándékáért.

Azonban Magyarországon megmaradt a régi neve, Gyertyaszentelő Boldogasszony. A katolikus egyház Szűz Máriát fogadja el, a Boldogasszonyi minőséggel nem tud mit kezdeni. Sokan egyenlőségjelet tesznek a két név közé, noha ez közelről sem igaz! Boldogasszony tartalmazza Szűz Mária minden minőségét, ellenben fordítva ez nem igaz. Boldogasszony a női isteni minőség.

 

A keleti liturgiában Hypapanie – találkozás – a neve, mert Isten Fia először találkozott papságával ezen a napon.

Népszokások

A megszületett gyermeket, amíg még nem keresztelték meg, „pogánykának” hívták. Jézus Krisztus jelképe volt a gyertya, ezért a pogányka mellett világított kereszteléséig, hogy Jézus vigyázzon rá, nehogy rossz szellemek „kicseréljék”. Majd a keresztelőre - vagy „egyház-kelőre” - az anya vitte az égő gyertyát.

Gyertyát égettek jégeső, vihar, villámlás esetén, illetve krónikus betegek és halottak mellett is. Egyes helyeken (pl. Tápiószentmárton) még a haldokló kezébe is égő gyertyát helyeztek.

Ha ezen a napon jó idő van, akkor későn tavaszodik. Mondogatták is: Gyertyaszentelő napján „Inkább farkas ordítson be az ablakon, minthogy kisüssön a nap!”

A néphiedelem szerint ezen a napon a medve kijön a barlangjából, és ha meglátja árnyékát (vagyis szép, napos idő van), akkor megijed tőle, és visszamegy aludni, amiből arra következtettek, hogy újra hideg lesz. Ha viszont nincs árnyéka, akkor kint marad, mert tudja, hogy ez a tél utolsó próbálkozása és hamarosan enyhül az idő.

gallery/imbolc2

zöldellő sarjakat. Imbolc-kor a ház úrnője dalokkal és kántálással hívta Brigidet, hogy őrizze és óvja a ház tüzét. Ugyancsak ilyenkor volt szokás, hogy éjszakára egy szelet kenyeret, egy csupor tejet és egy gyertyát helyeztek ki Brighidnek.

Brideo`gas-okat szoktak készíteni zab vagy búza szárából és kosarakba rakják, amikbe előzőleg fehér virágokat tettek.